0 – azaz nulla

Másnap reggel felkelt az ágyból, na nem mintha aludt volna, csak egyszerűen feküdt már jó pár órája. Kiment a konyhába, feltett egy kávét, tekert egy cigit, rágyújtott, mély levegőt vett, nézett ki az ablakon és várt. Gondolatai össze-vissza cikáztak, nem tudott megfogni egy pontot, nem talált kohéziót, vagy bármilyen központot agyhullámai működésében. Az időjárás tökéletes volt ahhoz, hogy belássa: teljesen tökmindegy minden. A fák zöldelltek, a madarak csicseregtek, az ég kék volt és tiszta, egy meteorológus azt mondta volna: hazánk jó részén egy anticiklon hatása érvényesül, a páratartalom elenyésző, az ég nulla oktás1, még két három napig biztosan otthon hagyhatjuk az esernyőnket. Mivel nyár volt, ezért ezt el is várhatta az ember.

Szóval, ahogy nézett ki az ablakon és az időjárás, a magány meghökkentő szokatlansága és a további létezés összetett problémái kavarogtak a fejében, megszületett benne a felismerés, hogy tulajdonképpen fogalma sincs arról, hogy kicsoda, hogy a személyiség, amit felépített magában, egy csapásra semmivé vált, elfoszlott és atomjaira robbant, majd egy gravitáció nélküli térben lebegésbe kezdett. Aztán elnyomta a csikket, tekert még egy cigit, meggyújtott egy füstölőt, kinyitott egy füzetet, leült és elkezdett pattintgatni egy tollat. Össze akarta szedni, hogy tulajdonképpen hol is tart az életében. Vagy egy órán keresztül ülhetett a nyitott füzet fölött, mikor ennyit sikerült leírnia: „0”

Aztán becsukta a füzetet, kiment a fürdőszobába, észrevette a mosdókagylóban összegyűlt hajszálakat, vizet csorgatott rájuk, kiszedte és kidobta őket, majd belenézett a tükörbe. Elképedt, régen látta magát ilyen nyúzottnak. Ekkor már három napja nem aludt rendesen, csak éberalvási fázisok követték egymást. És nem érzett semmit.

Visszament a konyhába, elszívott még egy cigit, majd vissza a fürdőszobába, meglepődve tapasztalta, hogy a mosdókagylóban ott vannak a hajszálai, vizet csorgatott rájuk, azok összetapadtak, kiszedte őket, belenézett a tükörbe, elképedt a saját látványától, a kezében lévő hajszálakat a tükörhöz vágta, azok feltapadtak a tükörre. Visszament a konyhába, kinézett az ablakon maga sem értette, hogy miért. Ekkor már a fák csicseregtek és a madarak belekékültek az égbe majd szépen lassan zöldbe vegyült minden, majd ismét kékbe. A fák nulla oktásak gondolta, majd elmosolyodott és megállapította, hogy a fák mindig nulla oktásak.

Visszament a fürdőszobába már csak úgy kíváncsiságból, az elképedt hajszálak undorító vigyora tapadt a tükörre. Ekkor gondolt először az őrületre, de ezt gyorsan el is vetette, mert eszébe jutott, hogy három nap nemalvással ez teljesen normális. Szóval belenézett a tükörbe és egy édesen mosolygó arcot látott. Az Ő arcát. Gyorsan lezuhanyozta a fejét, de a tükörbe ezután sem mert belenézni. Félt, hogy mit lát majd ott.

Kiment a konyhába, tekert egy cigit, kinyitotta a füzetet és a „0” alá ennyit írt: „-azaz nulla”. Elszívta a cigit és most először gondolkodott el a nulla valódi jelentésén. Önsanyargató mivolta éreztette vele, hogy ez bizony önmaga. És akkor ebben a csodálatosan elkékült világban (mert addigra már minden belekékült az égbe) megszületett a gondolatainak központja: önmaga. A „miért vagyok nulla” kérdés, és a válasz keresése. Egy újabb óra telt, el és válasz nem született.

Kiment a fürdőszobába, már önmaga sem tudta, hogy miért. Belenézett a tükörbe, látta az édesen mosolygó arcot és látta, ahogy saját hajszálai az arcot körbefonják, behálózzák, megfojtják és az Ő mosolya egy néma sikollyá „kékült”. Leakasztotta a tükröt a falról és belevágta a fürdőkádba. Aztán kiment a konyhába, leült és a csend némaságában meghallotta, ahogy az elkékült nulla oktás fák, nulla oktás, égbekékült madarak és az amúgy is nulla oktás kék ég felsikoltanak, felüvöltenek benne. Élesen hallotta a felszólítást „Engedj el!” – majd elájult.

Mikor felkelt, sötét volt. Éhséget érzett és fáradtságot. Nem tudta mennyi ideig volt eszméletlen, órákig vagy napokig. Kiment a fürdőszobába, megmosta az arcát, belenézett a tükörbe. És megállapította, hogy tökmindegy. Végignézett magán, meztelen volt. Megállapította, hogy ez is mindegy. Bement a szobába és megállapította, hogy tulajdonképpen minden mindegy csak éppen ő most „0 – azaz nulla”.

1; okta: A meteorológiában megfigyeléskor, a látható eget nyolc egyenlő részre osztják és megnézik, hogy ha az égen található összes felhő területi kiterjedését összeadják, mekkora helyet foglal el az égen. Annyi oktás ahány nyolcadot érint az összesített felhőréteg. Esetünkben a nulla oktás ég annyit jelent: a legkisebb felhőnek sincs nyoma.

Írta: Tóth Benedek Ernő (2018)

Szólj hozzá!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés