101

feszülésig pattanó ideg minden
ér őrületet dobol a tudat
puszta bitsor a csábos ujjad
köré fonva egynullaegy a két
szemem lüktet hová nem is tudom
de belém vésted ezt a rohadt
kódot a program meg futtatja
magát szüntelen félek soha le
nem állítom mert a rendszergazda
is te vagy ki vagyok zárva a
saját szívemből add vissza
a kulcsot vagy a fészerbe
engedj be kicsit legalább hadd
játsszak végre aknakeresőt
még a cafatokra szétrobbanás
is jobb ennél az önműködésnél

 

Horváth Attila (2014)