Bajor Gizi szellemének megidézése

„Ami eredetileg egy kor stílusa volt, lassan az ő egyéni stílusa lett, mind korszerűtlenebb, egyénibb.
Forradalmár nem lett, de magányos igen – de klasszikus igen. Meg kellett érnie ezt is, mert nem halhatott meg Júlia-korában.
Könnyű ma már őszintén szeretni őt. Már nem él.”*

Al-Farman Petra és Szauer Lilla első (közös) dramaturgmunkájának eredménye volt látható a Múzeumok Éjszakája programsorozat keretében. Akik vették az esernyőt és a zuhogó eső ellenére a bátorságot és nekiindultak az éjszakának, a Bajor Gizi Színészmúzeumban futhattak bele egy olyan előadás-performanszba, ami az egyébként is interaktív kiállítást még közelebb hozta a nézőhöz.

A Tózsa Mikolt által megálmodott és megvalósított „Nézzétek a halált játszom!” című dokumentarista színháztörténeti performansz két külön részből áll, ahol összefonódik a színház és a valóság. Bajor Gizi és Gábor Miklós utolsó közös játékának, Schiller Ármány és szerelem című darabjának sorai váltakoznak a színésznőre emlékező reflexiókkal. Áthallásokkal teli játék férfi és nő, szerep és személy, erőszak és vágyakozás között. Az előadást kiállítótérbe és otthonba helyező zseniális rendezői koncepció három különböző síkra emeli a játékot. A legendás színésznő egykori otthona szó szerint színpaddá változott.

Testközelben játszik szobáról szobára a két színész, Papp Barbara és Dudás Demeter, akik megtestesítik azokat, akik előttük testesítettek meg annyi szerepet. Felébresztik a múzeum arcképeit, feliratait, és meghozzák a kedvet, hogy még nagyobb figyelemmel böngésszük végig a falon futó szövegeket. Egyszerre érezhetjük úgy, hogy valami nagyon intim dologba csöppentünk bele és úgy is, hogy éppen kihallgatjuk egy készülő előadás próbáját, miközben az egészet áthatja a szerepmondás szövegének Bajor Gizire jellemző sajátos mesterkéltsége.


„Mesterkélt volt és igaz egyszerre – nem az idő tette őt klasszikussá, hanem a művészete. Mikor játszott, az újabb, reálisabb stílusok is egyszerre lelepleződtek. Sőt, a valóságról alkotott véleményünk is viszonylagosnak és önkényesnek tűnt.
Intelligenciája színész-intelligencia volt, virtuozitása pedig tehetetlenség.
Nem tudott másként játszani.”*

Aki lemaradt, nem maradt ki, lesz még előadásuk a Színházak Éjszkáján, és érdemes figyelemmel kísérni az alkotók későbbi munkáit-szerepeit is.

*függyöny*

*Az idézetek az előadás során a Gábor Miklóst játszó színész szájából hangzanak el.

A képekért köszönet Várhelyi Bencének.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük