Bátorság vagy becsület?- beszámoló és interjú az Álmodozók című előadás kapcsán

 

Eredetileg a hatvanas évek Párizsa. Diáklázadások, filmklasszikusok, nyers szerelem.

Jelen esetben azonban Budapest, ma, teljesen politikamentes verziója annak a relációnak, amit felismerni vélünk Szerb Antal Utas és holdvilágában is. A szerelemből és az emberközeli szexualitásból nem adnak lejjebb, és a háttér itt is egy magába szippantó, régiségekbe burkolt lakás(színház).

Egy külön univerzumban élnek a szereplők, külön időszámítás szerint. Nem percek között telik az idő, hanem emberek között. Játszanak egymással, egymásnak, egymáson. Szavalnak, zenélnek, és mint a gyerekek, vagy még inkább, mint a felnőttek, megbüntetik azt, aki nem tud valamit.

Saját magukból születik a darab, beleállnak a testükkel, a lelkükkel, a saját élményeikkel, a saját nevükkel. Egymásnak, maguknak írják a történetet, és illusztrálják azt. A szükséges pillanatokban mindig odalép valaki a zongorához aláfestésként, vagy felvesz egy fehér basszusgitárt a kezébe. A néző pedig a darab végén vissza kell térjen a saját, polgári világába, ha ugyan az még nem pukkadt ki.

 

Ezek voltak a benyomásaink az Álmodozók című előadás végén, amely az FAQ társulat és Ördög Tamás rendező koprodukciójából született. A darab hátteréről, születésétől és kapcsolatáról az azonos című filmmel készítettünk interjút Ördög Tamás rendezővel.

1/C: Honnan jött az ötlet pont az Álmodozók színrevitelére? Hogyan született meg a darab?

Ördög Tamás: Alapvetően az FAQ kért fel, hogy dolgozzunk együtt, és volt egy workshop még tavaly, –egy egyhetes együtt dolgozás­, ami tök jól sikerült, és utána került szóba, hogy legyen abból egy darab, vagy, hogy nőjön tovább ez a közös munka. Gondolkoztam azon, hogy valami személyes legyen, ami belőlük jön,az ő problémáikkal foglalkozik , és valami olyasmit fogalmaztam is meg magamnak, hogy művészlét határán, művészlétbe való belépés szándéka van bennük.

Egyfelől bele sem állnak, hogy ők most művészek vagy nem művészek. (Tudom, hogy patetikus ez a szó, de általánosítva mégis ez egy ilyen problémakör volt nekem)

Másrészt van ez az állandó párkapcsolati őrület, amiben vannak. Valahogy, ahogy ezen agyaltam, akkor beugrott az Álmodozók , hogy ez egy nagyon hasonló téma, vagy legalábbis nagyon ráhúzható erre, csak ott ugye a filmeken őrülnek meg, és az a mániájuk. Itt meg azt érzem, hogy a színház.

 

1/C: Azt a politikai kontextust, ami az Álmodozókban meghatározó volt, az a töltet, ami ott a hatvanas évek végén rájuk nehezedik, mint külső nyomás, az nem gondoltad behozni ide?

Ördög Tamás: Én pont azt gondolom válasznak, hogy most nincs szó politikáról. A saját generációmon is ezt érzem, rajtuk is teljesen ugyanezt érzem. Természetesen vannak kivételek. De legtöbbünknek a politika valami érdekes, egzotikus, rajtunk kívül álló dolog, amivel nem foglalkozunk.

Én azt érzem, amennyire 1968-ban ez – a film alapján is – érezhető és zsigeri probléma, egy én-keresés, egy lázadás, az most tulajdonképpen nincs, eltűnt.

Egy beszélgetésen merült fel, hogy az lenne szuper, ha mivel ezt a darabot pont játsszuk március 15-én is, jó lenne, ha itt a Deák téren lennének tüntetések, és ugyanígy lemenne az előadás, hogy ők észre se veszik.

 

1/C: Hogy nézett ki a próbafolyamat, így hogy ez a darab nagyrészt improvizációra épül?

Ördög Tamás: Elkezdtük kivenni a filmből a kulcsjeleneteket, amikről úgy éreztük, hogy nagyon fontosak. Emblematikus jeleneteket válogattunk össze. Ezután volt egy karakter kitalálás. Összeraktam, hogy ki milyen karakter legyen, hogyan kapcsolódjon a többiekhez, és tulajdonképpen improvizáltunk az összes jelenetre. Így adódott végül egy szerkezet.

 

1/C: A folyamatban a hangulat megteremtése volt hangsúlyos, vagy inkább a karakterek közötti viszony?

Ördög Tamás: Kezdetben a karakterek és a történet, de azután kikerült egy hetven perces rész az elejéről. Megcsináltuk az egész előzményt, hogy a Geri karaktere hogyan kerül be, avatódik be ebbe a közösségbe. De mindig az volt az érzésem, hogy amikor eljutunk a Bátorság vagy becsület játékhoz, itt indul el, amit színháznak lehet többé kevésbe nevezni. Utána tulajdonképpen én el is engedtem, hogy itt elmeséljünk egy kerek egész történetet, mert azt éreztem, hogy elveszik a hangulat. Tehát elmesélek egy történetet, de nem történik semmi a színpadon.

De utólag visszagondolva, nagyon örülök, hogy megcsináltuk az elejét, mert a karaktereknek maguknak jelentett sokat a tudás, hogy tisztában vannak azzal, honnan jöttek, miben vannak.

A próbafolyamat végére erősödött fel nagyon, hogy az a hangulat legyen meg, az a milieu, az a világ, az a titkos valami, ami a Kugler Art Szalonból nagyon is árad. Az az érzet, hogy valami titkos, eldugott helyen van az ember, ahol tulajdonképpen bármi megtörténhet. Ezért is ez az időtlenség. Nem érdekel, hogy hol vagyok időben, érzékelem, hogy telik, de tulajdonképpen van egy hömpölygés ezeknek a karaktereknek az életében. Azt sem tudom, hogy nappal, vagy éjjel van.

 

1/C: A személyes érintettség, a személyes ihletettség a többi darabodban is ennyire erős, vagy ennek volt itt valami különleges indoka?

Ördög Tamás: Mindig erős. A színészek személyisége mindig nagyon érdekel, ez a fő kiindulási pontom, de itt, attól hogy teljesen szabad kezem volt, hogy nem volt egy kötött szövegkönyv, nincs egy Ibsen darab, amit meg kell csinálni, ezért itt sokkal jobban ki tudott csúcsosodni. Meg itt eleve a felkérés is az volt, hogy belőlük kell dolgozni. Tehát ezért is sokkal jobban kitudott jönni, tere volt.

Ezen kívül vannak külsős emberek is a darabban, mert minden színésznek kellett csinálnia mélyinterjúkat különböző idegenekkel, és azokból is kerültek be monológok, szövegek.

 

1/C: Hogyhogy nem az Utas és holdvilághoz nyúltatok vissza egyből? Hogyhogy a filmet választottátok? Azért, mert az közelebb van ábrázolásmódjában? Mert ugye a téma az eléggé összefüggő.

Ördög Tamás: Igen, igen, közelebb van szerintem a film. Meg valahogy az Utas és holdvilág sokkal finomabb, sokkal arisztokratikusabb, ami azt érzem, hogy távolabb áll már a generációnktól. Abban van szépség, valami kellem, valamilyen elérhetetlenség. Ami mondjuk az Álmodozókban is megvan a gyönyörű ruhákkal, szép helyekkel, csak a szexualitás sokkal jobban elvitatja, és roncsoltabb embereket látunk. Én azt érzem, hogy még tovább kellett roncsolni mindent ebben a darabban.

1/C: Ugyanakkor azt a misztériumot, ami ott megvan, itt is éreztem. Sokkal többről van szó, mint az a nyers valóság, amit látunk.

Köszönjük szépen a beszélgetést és a bepillantást a darab hátterébe, reméljük még sok előadás áll előttetek, sok-sok nézővel.

 

Készítette: Korosa Petra

Fénykép forrás: Korosa Petra, FAQ trailer

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük