Budapest-érzés pársorokban – Tihanyi Dóra vers

1.
Madárcsipogásra kontráz a kocsinyitó csippanás.
Az utca alján őszi pára. Vagy szmog. Cigifüst. Bármi más.

2.
Fehér füstbe vész a táj egy huszonéves furgon mögött.
„Büdös ócskavas!” fortyogom. Pedig csak a hajnali köd.

3.
Két ház között, lapos szögben, reflektorként dől be reggel az utcán az őszi nap.
Félkómásan a HÉV-ablaknál ez úgy jön le, hogy a BKV-nál stroboszkópot tartanak.

4.
Kipufogógázt gőzölgő kávéval állok,
s ózonhiány alatt fotoszintetizálok.

5.
Ijesztően közel, menetszele mellbe suhint,
szétlapít egy Ford egy alufóliagalacsint.

6.
Mikor itt először voltam, a tér tele volt fiatalokkal,
s szálltak a tollak a párnák kiszakadt huzatjai közül.
Most tollak csak a galambokon vannak (mondjuk rajtuk okkal)
S a szürke tér színes sikongatások által nem üdvözül.

7.
Az iroda szürke rácsos kapuja franciakockás füzet.
Piramis alakban ülő verébhad rajta a betüzet.

8.
Konstans festmény.
Háromdés freskó.
Interaktív alkotás.
Budapest, ó…
…te mindennél szebb város!
Szemem opálos
rád nézve, s nemcsak
a szeptember végi ködtől.
Reggelre ennyi. Tali ismét öttől.

Tihanyi Dóra 

Budapest Kneipp Virág szemével: Városi etűdök

Szólj hozzá!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés