Mi is az a spájz? Ez a picit szűkös, ám annál családiasabb tér sokunkban nosztalgiát idéz. Illatok,
finomságok és emlékek kapcsolnak minket a kis kamrához. A múlt hétvégén viszont három barát
kezdeményezésére új fogalommá vált a spájz.
Ilyen volt a 0. Spájz fesztivál – Radics Jakab beszámolója
A spájz továbbra is az a hely maradt, ahol otthon érezhetjük magunkat, vagy meleg szívvel gondolhatunk a nagymamára, de túlnőtte magát a négy fal keretein. A 0. Spájz fesztiválon mind méltó búcsút vehettünk a nyártól. A szeptember 18-ától 20-áig tartó eseménysorozattal neves fellépők, kortárs irodalmi jelenségek és fiatal színészek fordulhattak meg az éléskamránkban.
Ennek a budapesti romkocsmában megszületett ötletnek Nagykovácsi adott otthont. Itt még
utoljára táncolhatott egyet a közönség olyan fellépők szabadtéri koncertjein, mint a Carson Coma,
a Ferenczi György és a Rackajam, vagy az Aurevoir.
A fiatal, de lelkes szervezők szentimentalizmusát mutatja, hogy a fesztivál megnyitóját pontosan a
naplementéhez igazították, tökéletes látképpel a környező hegyekre. A kulturális hajcihő
szimbóluma egy hatalmas, zománcozott bödön, régiesebb nevén vindő volt.
A koncertek helyszínéül A Nagy Kohó szolgált, ahol minden apró dekorációnak és bútordarabnak
saját története van. Ilyen vintage környezetben tomboltunk a magyar folkzene legjavára, de
ugyanezt az életérzést képviselte a kora délutáni programoknak otthont adó öreg kertes ház.
Diafilm vetítéssel és kreatív foglalkozásokkal töltöttük az időt. Új életet leheltünk a patinás konyhai
eszközökbe, valamint egyedi arcmaszkot vagy vászontáskát készíthettünk.
A helyi összefogásnak és ígéretes előadóknak köszönhetően a zenei kultúra mellett a
színművészet is helyet kapott a spájz polcain. A vendégek egy Csáth Géza adaptációval és egy
monodrámával lettek gazdagabbak, amely egy kortárs költőnk, Peer Krisztián életét dolgozta fel.
Miben különbözött a Spájz egy összművészeti eseménysorozattól?
Itt is megfordultak egyedi értéket teremtő művészek, valamint a táncház sem maradt el. A szervezők viszont egy ennél kedvesebb dologra vállalkoztak.
Spájzoljuk el a nyarat! Így szólt a fesztivál jeligéje. Méltó emléket állítani ennek az évszaknak
többet jelent, mint színpadot biztosítani a népszerű zenekaroknak. A nyarat a személyes
élményeink tették különlegessé. A családias hangulatú fesztiválon ezekre a pillanatokra is
visszatekintettünk.
Egy túravezető segítségével csendes éjféli sétát tettünk Nagy-Szénásra, nappal pedig a Hét-lyuk
zsombolyhoz kirándultunk. Egy délutáni program keretében összegyűjtöttük azokat a kincseket, amik a saját nyarunkra emlékeztettek. Ezekből a személyes mementókból befőttet készítettünk,
hogy elkísérjenek minket az őszi szürkeségben.
Ilyen volt a Spájz fesztivál. Így történt, hogy a nyár utolsó sugarai mellé elspájzoltuk Csáth Gézát,
Nagykovácsi természeti kincseit, és Fekete Giorgio bajuszát. Nem csak egy kedves rendezvény,
hanem egy nagyszerű hagyomány született az éléskamrában.
