“Kender wellness”

Sok jelzőt fel lehet sorakoztatni egymás mellé a Zengetőről, mindenesetre az biztos, hogy az egyik legérdekesebb élmény volt a fesztiválok univerzumában – nem, mintha egyébként egy zászlóvivő, fesztivál taposó veterán lennék – de fordultam már én is meg a szabad ég alatt, hangrendszerektől nem messze. – Kids, don’t do that! – In medias res: Gondolatkísérletként először a nevet vettem górcső alá. Zenget: „Valaki okozza, hogy valami zengjen. „A villany zengeti az eget.” Miért zengetünk?

Ez egy kender calling volna – vagy csak én akarom bele látni? Mindenesetre nekem az a benyomásom, hogy itt leginkább egy szakmai találkozóról volt szó, ahol az ipari kender feldolgozásában érdekeltek gondolatokat, tapasztalatot cserélhettek, miközben a saját terükben maradva, a természet adta nyugalmat kihasználva fel is töltődtek energiával a következő projekt előtt.

Beszélgettem Hajnalkával, akinek külön köszönet a zseniális turmixért, Őt arról kérdeztem, milyen szerepet tölt be az életében a kender, mire azt a választ kaptam, hogy a nagymamája még termesztette és használta, méghozzá rendkívül sok dologra, ezért neki természetes közelségben mutatta meg magát a ház körüli tevékenységekre alkalmazható, kenderből készült eszközök széles skálája. Ő a gasztronómiában használta fel a kapott tudást és mondhatni egy kulináris orgazmusélményt nyújtott kendertejes turmixaival a fesztivál résztvevőinek, akik az ital mellé az Etetőnél készült – szigorúan kender hozzáadásával – lepényeket, sajtokat, krémes kanderes padlizsánkrémet egy kis gyömbéres humusszal, fogyaszthattak. Ha valamit meg kell említeni, mint a fesztivál ékessége akkor, az határozottan az ételek minősége – de persze ez csak az én értékelésem.

Amint azt már említettem a fesztivál jellege, hangulat tekintetében, számomra egy szakmai összejövetelt idézett meg, a maga kontextusában, ahol rengeteg eszmecsere zajlott a különböző workshopok ideje alatt, és után.. Hihetetlen közvetlenség áradt az előadókból, akik mindenkit bíztattak arra, hogy a kender termesztésében, feldolgozásában, mindennapi használatában részt vegyenek. Igény van a szakma bővítésére, a kérdés a motiváció. Egyébként különbséget kell tenni kender [tehát ipari] és marihuána, kannabisz [gyógyászati, rekreációs] növények között. Itt az iparban például az építőipar, és a gyógyászatban tehát a cbd olajakban érdekeltek voltak a legnagyobb számban így a hely kenderből fakadó rusztikussága adta magát díszletként. Ez szintén a fesztiválok között, véleményem szerint, kiemelendő. A „set & setting” azért is fontos tétele a fesztiváloknak, mert az ember időérzéke teljes mértékben felborul, avagy helyreáll, amikor a természet egyik zugában éli az életét néhány napig. A nyugalom olyannyira járja át az embert, hogy ha nem gyakorlott fűben fekvő, akkor néhány nap után már-már felkavaró élményt okoz a folyamatos hempergés. Bár ebből a szögből egész jó merengő pontokat lehet kiszúrni, mint a dekor által már amúgy is élő mintára vetített, másik írásvetítőn folyó étolajon át, a zenekarok olykor precíziósan megszerkesztett hangolási rituáléjuk közbeni, kék fényben megcsillanó hegedű.

Csak, hogy tartsam a hagyományt, negatívumként, két dolog emelhető ki: Az egyik, hogy kevesebb hangolást kérünk és ezzel egy időben több zenét, nappal is. A másik, az excrementum testen kívüli élményéért létrehozott, rendkívül beszédes nevű – elengedő – századfordulós élményeket idéző állapota. A városi létből kiszabadulva valójában ez is csak egyszerűen a természet adta körülmények – csatornázatlanság –  esetenkénti nehézségeire világított rá. Ezektől eltekintve minden adott volt, ami egy fesztiválon jó, ha elérhető. 

A zero waste gondolata is erősen éreztette hatását és mivel a többség ugyanazon a véleményen van a kérdésben, létre is hoztak egy közösségi mosogató helyet, ahol az onnan elvett, étkezéshez használt tányérokat pár perc alatt el is lehetett mosni így nem hagytunk magunk után akkora lábnyomot. Talán, ha nem tűnik el az idő és ennyi lelkes ember nem találkozik, majd szerveznek egy ilyen fesztivált, akkor nem feltétlen gondolkodom el azon a tényen, hogy naponta mennyi műanyagot fogyasztunk el a városban csupán azzal, ha ételt rendelünk és ez csak egy aspektusa ugyanazon kérdésnek. Azt gondolom, kicsiben, alulról szerveződve kell ezeken a kérdéseken mindenkinek gondolkodnia majd a megoldásra törekednie a valóságban. 

Talán ezért Zengető…

„ Gyerekek munka van, bármelyik láncszemként részt lehet venni a folyamatban, csak csinálni kell!”

Csiszér Gábor élménybeszámolója
Fotók: Kozár Éva Flóra

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük