Kicsoda Szigfrid? | Nincsen zoknim

Legutóbbi ReKultúra programunk az Ördögkatlan fesztiválon kapott helyet. Sok más műhely mellett egy történetalkotósat is tartottunk utolsó nap, ennek eredményeként születtek meg a Szigfridek, melyek közül ez már a második történet itt, az 1/C felületén.
Szeptembertől minden hónap elején Budapesten ReKultúrálódunk!

Szigfrid mindig is adott a külső megjelenésre. Vagyis, ez így nem igaz. Nagyon sokáig nem tudott önállóan felöltözni se. Úgy értem, tényleg nagyon sokáig. Persze, fel tudta venni egyedül a zokniját, csak előbb elhangzott egy varázsszó:

Anyaaaa nincsen zokniiim!”

És anyukája visszakiabált a lakás másik sarkából:

Ott van a fiókodban, ne csináld már, tegnap raktam be egy adag tiszta ruhát a szekrényedbe!”

És ez így ment hosszú éveken át, míg Szigfrid sorra váltogatta az egyetemeket: mérnökinfó, logika, indiológia, filozófia… Aztán szülei megelégelték kicsi fiukat, vettek egy garzonlakást a városban és Szigfrid elköltözött. Ekkor volt huszonnégy.

Most már harmadik éve él egyedül, és megtanulta a ruhakupacokat gondosan az ágy alá tolni, illetve reggel már csak magában kérdezi: hol a zoknim.

Becsoszog a mosdóba, az eldobhatós borotvák, kifolyt tusfürdők, üres dezodorok, elhasznált fogselymek és szappandarabok közül kikotorja a szemüvegét és mint aki megtisztult, harákol és köp. Ujjai hosszasan elidőznek az orrában, aztán beletúr barna göndör hajába, és ezzel meg is volnánk.

Aztán röpke tíz perc alatt emberré változik. Az igényes megjelenés maga, leszámítva, hogy a szemüvege állandóan maszatos. Soha, senki nem járt még a lakásán, és soha senki nem gondolná, hogy milyen fontos számára a reggeli orrtúrás. Leszámítva anyukáját, aki persze mindent tud, hiszen ennek a „kisbogaramnak” az anyja.

Épp ezért Szigfrid mérhetetlenül utálja és egyben retteg is attól, hogy valaki egyszer rájön, hogy nem is pedáns, nem is jóképű és még ráadásul az orrát is túrja. Előfordult, hogy a barátai… nincsenek barátai.

Most kilátásban van valaki, nem is egy barát, de egy barátNŐ! Épp ezért a szokottnál is idegesebben gombolja az ingét, felkapja a mostanában sokat forgatott kötetet: Az esztétika alapfogalmai (nincs ennél érdekfeszítőbb olvasmány!), és már rohan is lefelé.

Aztán egy ház belső udvarán, két kávézó, egy dizájner bolt és egy ruhaturi látogatói közt csak ácsorog, kezében az izzadságtól lassan salátává váló Az esztétika alapfogalmai-val és várja a NŐt, várja az örökkévalóságig, egyre idegesebb, keze néha elindul az orra felé, majd görcsös mozdulattal mégis zsebre teszi, topog, izzad, szeme az udvar bejáratára tapad, de nem érkezik senki, senki, aki őt keresné.

írta és illusztrálta: Kneipp Virág (Gerda)

Szólj hozzá!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés