Kicsoda Szigfrid? | (Siegfried)

Legutóbbi ReKultúra programunk az Ördögkatlan fesztiválon kapott helyet. Sok más műhely mellett egy történetalkotósat is tartottunk utolsó nap, ennek eredményeként születtek meg a Szigfridek, melyek közül párat itt olvashattok.
Szeptembertől minden hónap elején Budapesten ReKultúrálódunk!

Szigfrid egészen addig utálta a nevét, míg rá nem jött, hogy külföldi írásmóddal (Siegfried) milyen jól illik a művészi egyéniségéhez. Sosem értette ugyanis, hogy szülei, akik világéletében ügyvédnek szánták, miért adtak neki ilyen szokatlan és különc nevet. És most mikor végre az egyéniségéhez és egyúttal a nevéhez is illő életstílust képvisel, éppen most szakították meg vele a kapcsolatot. Szerencsére húga, aki mindig is a család szeme fénye volt, mert egy életvidám kis szeretetgombóc, szóval ő tud közvetíteni közte és az ősök közt. Szerette Szigfrid is a szüleit, de fontosabbnak tartotta, hogy az álmainak éljen. Ezért is tanult kertésznek, növesztette meg a haját, amit később berasztáztatott. Ezt a lépését édesanyja a pofátlanság netovábbjának tartotta. Hiszen normális, rendes embernek nincs ilyen haja…!

Szigfrid éppen kilép a kertkapun, hogy szemügyre vegye az utcafronton nevelt növényeit. Fontosnak tartja ugyanis, hogy szépítse a környezetét, még ha csak annyit tud megtenni, hogy az emberek megcsodálhatják azokat a furcsa pálmafaszerű növényeket, amiket tavaly telepített ki a házikója elé. Kezében egy szépen megfestett „Kocsiszín” feliratú táblát tart, bár hogy miért hozta ki, az számára is rejtély. Húgának festette, aki mindig is rajongott a régies stílusú dolgokért, és arra gondolt, hogy meglepi valamivel, mert csak órák kérdése és megérkezik végre. Rég nem találkoztak már, és Szigfridnek mi tagadás hiányzott, hogy lássa őt. Miközben lehajolt a növényeihez, megszólította valaki:

Bocsi, a te növényeid ezek?

Igen – válaszolta Szigfrid zavartan, mert nem volt hozzászokva, hogy csak úgy megszólítják.

Bámulatosak! Esetleg lehet egy nagy kérésem? Nincsen néhány szál virágod, vagy nem tudnál adni ezekből a növényekből pár levelet, mert épp leánykérésre megyek, és most jutott eszembe, hogy vehettem volna virágot is.

Jaj, persze, szívesen adok. Gyere be a kertbe, ott nagyobb a választék. És ne mentegetőzz, igazán nem okoz gondot! Csak majd ne felejts el, ha az esküvői virágdíszekre kerül a sor.

Miután összeszedtek egy takaros kis csokrot a srácnak, Szigfrid elgondolkozva nézett utána. Ismét eszébe jutott az, amit már húga is olyan sokszor szajkózott neki, hogy bizony 32 éves létére nem ártana neki is nőkkel ismerkednie. Hiába, nem megy minden egyszerre! Álmai munkáját már megtalálta, csinos kis albérletet is szerzett, talán most majd túl tud lépni önmagán, és el tud kezdeni randizgatni is.

Bene Ildikó

illusztráció: Gerda

Szólj hozzá!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés