Kik laknak a spájzodban? -pályázat

Kiszakadt lisztes zsák, polcról lepottyanó befőttes üveg, megdézsmált dió? Minden esély megvan rá, hogy valami bujkál a spájzban…
Talán egy firingyilló?!? Legendákat már hallhattunk róluk, de ha van ember, aki találkozott is velük, az Köves Ágoston.
A Spájz fesztivál alkotói pályázatot hirdet Köves Ágoston szövegeire. A felhívás szövege itt érhető el.

Pattogos Ornánc:
A vattanyakúak, azon belül a puttonyosok családjába tartozó spájzlakó. Közép-Európában szinte mindenütt megtalálható. Könnyen felismerhető harántcsíkolt alhasáról.  Három ugrólába miatt kissé aszimmetrikus, osonó járása pedig bizonytalan. A kifejlett példány a tizenkét centimétert is elérheti. Táplálékát elsősorban rovarok és befőttek képezik. A hideg, száraz helyeket kedveli, itt építi fészkét elkallódott zoknikból és műanyag zacskókból. Éjszakai életmódot él, aludni csak teleholdkor és M kezdőbetűjű hónapok alatt szokott, ezt a népnyelv szunnyogásnak nevezi. 

Tudtad?     A cseh Litgerea falu címerállata 1758 óta. Országunkban az év spájzlakója 2004-ben.

Firingyilló:
Igen elterjedt Somogy és Zala megyében. Borzas fejei összehangolt mozgásával gurulva közlekedik a polcokon.  Tolla természetes körülmények közt sárgásbarna, zöldes torokrésszel, a sok paprikát fogyasztó példányok tollazata azonban elszíneződik, bordó vagy rozsdavörös árnyalatot ölt. Csőrei már a kikelés pillanatában össze tudnak roppantani bármilyen csonthéjas termést, látása a harmadik napon már tiszta, lábait kéthetes korában vedli le. Élete során csak egyszer költ, mivel igen takarékos lény. A firingyilló ügyesen rejtőzködik, felkutatását ziborgázásnak nevezzük. Jó körülmények között akár negyven évig is élhet, rossz körülmények között tovább is.

Tudtad?    A János vitéz egy korai verziójában Jancsi ziborgázik a zsiványok tanyáján, sikertelenül. Petőfi egyik levelében meséli Aranynak, hogy már kicsit bánja, hogy kihagyta ezt a részt, de nem jutott eszébe semmilyen jó rím a firingyilló szóra. Arany egy 1951-es naplóbejegyzésében búsan írja, hogy eszébe jutott a kilincsbimbó, de már túl késő.

Jurtos Reny (Jurtos Pozdabóc):
Invazív faj. A trópusi vidékeken őshonos, innen lett behurcolva a kókuszreszelékes zacskókkal. Négy lába szürke, tömzsi teste ibolyakék, lila pettyekkel, alsó állkapcsa karmazsinszínű, felső állkapcsa nincs. Rikoltó hangját az emberi fül nem képes befogadni, ám a denevéreket és kutyákat az idegösszeroppanás széléig sodorja vele. A kamra alsó szintjeit kedveli, ahol a csempéket nyalogatja odvas nyelvével. Télen szívverése lelassul, ilyenkor hónapokon át csak tengődik. Agresszívabbá válik, ha huzamosabb ideig nem jut fényhez. Ha viaszt talál, megeszi, a faggyúgyertyákra viszont allergiás.

Tudtad?    Egyetlen jurtos renyről tudunk, amely zöld színű volt, ez a ritka egyed Charlie néven lett világhírű, mint a Bollings Festékgyár kabalaállata.

Sántha Fanni rajza

Galátvedes Mimegél:
Sok szakértő szerint inkább fészer-, mint spájzlakó. Kopott drapp bundáját nyaranta fakó csíkok tarkítják. Patás lábain felegyenesedve a kifejlett egyedek tizenhét-tizennyolc centiméter magasak. A nőstény könnyen felismerhető pattantyús agancsáról. Táplálékát elsősorban vas- és egyéb fémdarabok képezik. Kisebb, öt-tíztagú hordákba tömörülve él. Mindegyik egyed fogékony a művészetre, elsősorban varrnak, szabnak és festenek. Műveik általában szépek, de gyakori a plágium. Kaszáspókokat szelídítenek és tenyésztenek.

Tudtad?    Galátvedes mimigélre lépni balszerencsét hoz, már csak azért is, mert kegyetlen bosszúhadjáratot von maga után.

Szűkmagú Ornánc (Lisztes Ornánc):
A vattanyakúak, azon belül a repedtízűek családjába tartozó spájzlakó. Alhasa megnyúlt, orgonaszínű pettyekkel.  Harmadik ugrólába elcsökevényesedett, feje lapos.  A kifejlett példány csupán négy-öt centiméter hosszú. A pattogos ornánccal ellentétben a meleg helyeket részesíti előnyben, gyakran megfigyelhető az ablakpárkányon vagy a gázcsöveken fekve. Táplálékát elsősorban rovarok és befőttes gumik képezik, de az sajtot és az alkoholt sem veti meg. Amennyiben jól bánnak vele, a háznak gazdag aratást hoz, de ha elkényeztetik, követelőzővé válhat. Kissé piromán.

Tudtad?    A cseh Litgerea falu címerállata volt egészen az 1758-as nagy tűzvészig.

Vicsóka:
Egykor egészen elterjedt volt egész Európa hegyvidékein, manapság a veszélyeztetett fajok közé tartozik. Bodzaszínű haja lenyúlik egészen a térdéig. Szaglása gyenge, hallása azonban négy fülének köszönhetően igen fejlett. Akkor költözik be egy kamrába, ha a házban a közelmúltban elhunyt valaki. Hangja halk és dallamos. Barátságos, közlékeny lény, az emberekkel mindig jó viszonyt ápol, a spájzot viszont csak nagyon ritkán hagyja el. Zenével táplálkozik, amelyet lassan, ringatózva fogyaszt. Átlagosan két-három évig marad egy helyen, azután, ha máshol van rá szükség, tovább költözik.

Tudtad?     Egy vicsóka akár huszonnégy percig kibírja levegő nélkül, befogott füllel viszont csak hat percig él.

Arkolin:   
Pest megyében a legelterjedtebb spájzlakók közé tartozik. Külső, meszes héj védi a testét, ezt a szaknyelv bordázott kéregzománcnak, a népnyelv pedig ékes smaragd tingillingónak vagy csak toknak nevezi. Feje hosszúkás és lapos, sárga szemei éjjel-nappal éberek. Hat horogszerűen karmos lábával függeszkedik a falon, ahonnan ráveti magát a gyanútlan rágcsálókra vagy egyéb apró testű állatokra, és súlyával letaglózza azokat. Húsukat elfogyasztja, csontjukat pedig ízléses kupacokban gyűjti egy felső polcon, általában porcelántálban vagy befőttesüvegben. Az arkolinok között vadászat idején kegyetlen versengés folyik, de utána sokszor összejárnak, és kedélyesen szemrevételezik egymás trófeáit. Nem tudnak ellenállni a használt elemeknek sem.

Tudtad?     A világ legnagyobb arkolinszobrát Alfred Hegelbar osztrák kertészmérnök építette Indiában hat tonna cement, két tonna svédacél és fél tonna spanyolviasz felhasználásával.

A kiemelt kép Sara Hagale munkája. Forrás pinterest.




Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük