Miért jó a sz@r? – avagy gondolatok egy hely berendezéséről

Elöljáróba: Ezt a cikket kedves barátimnak dedikálom, akik úgy gondolják, csak a „hibátlan” dolgok a jók és azok azok, amelyekkel lehet kezdeni valamit, avagy gondolatok egy hely berendezéséről.

Vegyünk egy ősi kínai közmondást miszerint „nem minden arany, ami fénylik”. Ez eddig tiszta sor, és azt hiszem egyet is ért vele mindenki; hiszen már sokszor láttuk azt, hogy bizony a fancy berendezés (neeeem a vendéglátóiparra gondolok), vagy a szép ígéret (neeeem a politikára vagy kapcsolatokra gondolok), vagy akármi, ami annyira, de annyira jónak tűnt (neeeem, nem a kis tervek és jövőképek bukásiara gondolok), na szóval, hogy pont az nem volt király. Szóval csak úgy általában vannak ilyen esetek.

De, mi történik, ha fordítunk egyet ezen az egészen, mondjuk így; „nem minden szar, ami bűzlik” vagy ami barna vagy… innentől a kedves olvasóra bízom a közmondásgyártást. De akármilyen közmondást is gyártottál most hirtelen a fejedben, valljuk be, például a cefre is bűzlik, pedig ami lesz belőle az tényleg nem szar… najó jó esetben, de most ebbe ne menjünk bele.

 

Vigyázó szemünket Párizs helyett, most Budapest belvárosára vessük. Az alternatívák és egyébként az underground felszínre törésének ünnepélyes korát éljük. Ez utóbbi mekkora paradoxon már, pedig ez a helyzet. De most őszintén, tele vannak a romkocsmák és a „stílből” lepukkant helyek, nem?

Valami minél eklektikusabb és szabálytalanabb, annál érdekesebb, nem? Nem azért szeretünk egy helyet, amilyen, hanem amilyen emlék köt minket oda vagy -a kedvencem- „azért amit üzen”, nem? Ott pedig, ahol eldobhatom magam, mert nem kell vigyáznom a falra, vagy fedobhatom a lábam az asztalra, sokkal hamarabb jól érzem magam. Hiszen nem nyomaszt az a rengeteg kötöttség, amit társadalmunk normái ránk nyomnak. Itt elengedhetem magam, és azt csinálhatom, amit akarok. Így hamarabb jól érzem magam, na, az árak ezen már csak segíteni vagy infarktust okozni tudnak.

 

S most, mielőtt bezárod ezt az oldalt azzal a véleménnyel, hogy ez a tag teljesen hülyeségeket beszél, fontos hogy megjegyezzük nem az életterünkre, de a szórakozási tereinkre gondolok. Igen, otthon jöhet az IKEA-s konyha, de most egy IKEA kocsmát, vagy egy raklapos kocsmát választanál ahhoz, hogy beülj a haverokkal sörözni? (egyébként mennyire király lenne már egy ilyen true IKEA stíl kocsma?!?! – természtesen ingyen húsgolyóval).

Talán ennyit nem is ér ez a gondolat, ami már több mint egy évtizede zajlik, hogy társadalmunk x-y-z-generációja adja a sz@rt. Nos, aki nem hiszi, szaglásszon utána…

 

*Igen-igen, tudom, alternatív művészet, meg posztmodern, meg édes f@szom… és valóban, sokat számít, hogy mennyire koncepciózus a berendezés.

/ez a hely nem létezik Budapesten, a képek csak illusztrációk/

Szólj hozzá!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés