Múlt héten volt, Válaszúton volt… mese és játék a szórványkollégium lakóival

Az 1/C folyóirat stábja és alkotóközössége egy hónapja “Akarsz-e játszani” névvel indított a válaszúti szórványkollégiumban lakó gyerekek számára gyűjtést. Csapatunkkal február 21-én, szerdán nyakunkba vettük Erdélyt a hónap elején Lakáskoncerttel induló adománygyűjtő projektünk zárásaként, hogy elvigyük a gyerekeknek, amit küldtek a kedves olvasók, támogatók, adományozók…

A szerda reggeli vidám indulás után útközben ugyan becsúszott egy kis bonyodalom: „hűséges” Süsünk (az autó) Debrecenben fújni, prüszkölni és tüzet okádni kezdett, de egy autószerelő műhelyben gyorsan végrehajtott életmentő beavatkozásnak köszönhetően metálszürke sárkányunk hátán ismét útra keltünk a csodás Erdély felé…

Este kilenc táján már Kolozsvárott voltunk, ahol rövid pihenő és ihlet merítése gyanánt megcsodáltuk az 575. szülinapjára készülő Mátyás királyt a főtéren, majd – tagjainkat megmozgatva – ismét bezsúfolódtunk a meseautóba a csomagok és hangszerek közé, és kisvártatva meg is érkeztünk Válaszútra. Szerencsénkre még épp az este fél tízes takarodó előtt, így a spontán összesereglő gyerekeknek még altatóval kedveskedhettünk, mielőtt magunk is álomra hajtottuk fejünket a hosszú nap után.

A csütörtök persze további izgalmakat rejtegetett immár kipihent csapatunknak: vendéglátóink, a Kallós Zoltán Alapítvány munkatársainak és Hrágyel Dórinak, a szórványkollégium Petőfi Sándor Program ösztöndíjas munkatársának köszönhetően finom reggelivel indítottuk a napot, majd – ismét Dórinak köszönhetően – körülnézhettünk a szebb napokat látott, de elhagyatott állapotában is impozáns Bánffy-kúria táján. Ezt követően, az Alapítvány területére visszatérve az Alapítvány megálmodója, a nemrég elhunyt etnográfus Kallós Zoltán néprajzi gyűjteményében gyönyörködhettünk, amely Zoli bácsi szülőházában kapott helyet.

A páratlan kincsestár, amelyet Kallós Zoltán népzenegyűjtő munkássága mellet gyűjtött össze, 6000 tárgyat foglal magába a tárgyi néprajz kincsei közül. A múzeum körbejárása felér egy kisebb „Erdély-túrával”, hiszen a berendezett tisztaszobák elragadó hitelességgel és szépséggel mutatják be a látogatónak egész Erdélyt Moldvától Válaszútig.

Ebédet követően a társaság helyszínbejárást és főpróbát tartott, készülődvén a délutáni előadásra. A sok munka meg is hozta a gyümölcsét: a Mátyás-emlékév tiszteletére bemutatott játékos „mese-dráma” nagy sikert aratott a szórványkollégium apraja-nagyja körében. Mátyás király udvarába találtunk „tánckarvezetőt” és egy komplett gyermekkórust is Válaszúton. A mese-játék után Szászi Petra megzenésített találós kérdésekkel tette próbára a gyermeksereg (és a tanárok) éles eszét. Műsorunk során a Zajnal Duó “Majd eszedbe jutok én” című moldvai népdal feldolgozásával és népzenével emlékeztünk Kallós Zoli bácsira. Az alkalom zárásaként az összegyűjtött adományok („öt zsák társasjáték”) átadása után meg is beszéltük, hogy „akarunk játszani”, és hogy vacsora után folytatjuk az együttlétet. Stibnek és az internetnek köszönhetően pedig a világ minden pontján élőben hallhatta a muzsikaszót, aki akkor épp nem Válaszúton járt.

A vacsora után nagy sikert arattak a februári Lakáskoncerttel indított gyűjtés során kapott társasjátékok, így talán nem meglepő, hogy a napot éjszakába nyúló hatalmas társasparti tetőzte be. Miután a kisebbek álomra hajtották fejüket, a nagyobbakkal még „takarodóig” Zoli bácsi gyűjtötte mezőségi dalokat énekeltünk. Aznap mezőségi népdalok hangjára tértünk nyugovóra.

Harmadnapra sajnos ideje volt elbúcsúzni vendéglátóinktól, és megköszönni Balázs-Bécsi Gyöngyi elnök asszonynak és Balla Ferenc igazgató úrnak a vendéglátást és az élményeket.

Utunk Válaszútról Kolozsvárra vezetett, ahol a Házsongárdi temetőben személyesen leróhattuk tiszteletünket Zoli bácsi sírja előtt, imánk után hajdani kedvenc dalát énekelve búcsúzásképpen.

Kolozsvárott, még az igazságos király születésnapján, február 23-án, Mátyás király születésének 575. évfordulóján megcsodáltuk a házat, ahol a napvilágot meglátta 1443-ban, majd búcsút intettünk a kincses városnak és Székelyudvarhely felé vettük az irányt, ahol ottani barátaink már vártak bennünket.

Ennek történetét azonban már Mátyás Corvinájának egy következő kötetében találjuk megírva…

————————————————

Még egyszer nagyon szépen köszönjük a bizalmat és a támogatást minden adományozónak, támogatónak és olvasóinknak és köszönjük a szíves vendégszeretet, az együtt töltött időt, játszódást és mosolyokat a Kallós Zoltán Alapítvány munkatársainak és a szórványkollégium lakóinak.

 

 Sullivan Ferenc

Szólj hozzá!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés