Összefirkált

Az elferdült trombitahangokon
Folydogál az összefirkált lelkem.
Egy meddő, puha fotelben fekszem,
Elferdült, furcsa énekhangokon.
Fáradt vágytalanság altat engem.

Folyik a kávé, csésze oldalán.
Vaslábú, billegős, piros asztalt
Ringatok monoton sarkammal
Kopott ritmusok kósza árnyaként.
Megtelek a kávéízű falakkal.

Simogat a folydogáló kávé,
A szemem felületén folydogál,
Az összefirkált lelkemen mászkál,
S mint egy kocsmai wc ajtóra
Rám egy alkoholos filccel irkál.

 

Tamás Boldizsár (2017)

Tamás Boldizsár egy percben:


Két és fél éve kezdtem el írogatni, még a gimnáziumban. Először verseket, aztán rákaptam a novella műfajára is. Abszolút példaképeim nincsenek, de Ady, Csáth Géza, Kiss Tibor és Miyazaki munkái segítettek (és segítenek máig) megtalálni azt az irányvonalat, amit szeretnék követni. Az íráson kívül foglalkozom képzőművészettel és zenével is. Játszom a Zajnal zenekarban, megtaláltok ott is.
***
19 éves, jelenleg a Budai Rajziskolában tanul ötvösséget, 2017-ben a Sárvári Irodalmi Táborban novelláival különdíjas.

Szólj hozzá!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés