ReKultúra – Sötétben tapogatózás

 

Résztvevői beszámoló, hála legyen érte Bene Ildikónak.

 

2018. október 12-én, pénteken volt alkalmam részt venni a ReKultúra sorozat egyik különös alkalmán. Az esemény a Sötétben tapogatózás címet viselte, és előzetesen ötletem sem volt, hogy mire számíthatok ezzel kapcsolatban.

A Zeneakadémia előtt találkoztunk, és igencsak mókásnak tűnt számomra az a kontraszt, ami köztünk és az elegánsan felöltözött, koncertre várakozók közt jelentkezett. Mikor mindannyian együtt voltunk, Virág és Petra értelmet adott az este címe egyik felének, ugyanis felszólítottak minket, hogy kössük be a szemünket a saját vagy az általuk hozott sálakkal, kendőkkel. Ez eleinte nagyon zavart, mert nehezen viselem el azt a fajta kiszolgáltatottságot, amit a látás érzékének kikapcsolása okoz. De igyekeztem leküzdeni magamban ezt az ellenérzést, és lelkesedéssel részt venni a feladatban. A közelben lévő szórakozóhelység, mint utólag megtudtuk a Szimpla kávézó, egyik alagsori termébe vezettek le minket a lányok, ahol egy általuk berendezett lakásrészlet várt minket. A cím másik részének megfelelően csak tapintás útján tudtunk tájékozódni, így kellett felfedeznünk, hogy hová is kerültünk.

Egy nappali szobát és egy konyhát találtunk, majd mikor befejeztük a helyiség feltérképezését, leültünk és megpróbáltuk kitalálni, hogy az általunk elképzelt lakásban tulajdonképpen ki is élhet, ki az, aki nagyon meg fog lepődni, ha belépve ott talál minket.

  

A lakás tulajdonosa végül Juhász Lászlóné, Olga néni lett, akinek eléggé zavaros élete lehetett azok alapján, amire emlékeszem. Sokat beszélgettünk, hogy mi is a foglalkozás, hogy a fogason található férfiing vajon a férjéhez, a szeretőjéhez vagy a testvéréhez tartozik, de ugyanígy az elszórt gyerekjátékok is nagy fejtörést okoztak. Vajon az unokája játszott velük, vagy egy szomszéd gyerek, akire néha-néha vigyáz Olga néni? Sok-sok kérdést tettük fel és válaszoltunk meg, de a szemünk még mindig bekötve volt.

 

 

A beszélgetés végén, mikor levettük a kendőt, nagyon furcsa érzés volt végignézni a „szobán” és szembesülni azzal, hogy teljesen másként jelent meg a képe a fejemben, mint ahogyan valóságban létezik. Ugyanakkor nagyon örültem, hogy végre újra láthatok. Kicsit olyan volt, mint mikor az ember kijön egy Láthatatlan kiállításról, azzal a különbséggel, hogy itt rácsodálkozhattunk arra, hogy mennyiben más vakon és látón ugyanaz a világ. Ha összegeznem kéne, akkor azt mondhatnám, hogy ez is egy remek és érdekes tapasztalat volt, ahogyan sok más rekultúrás esemény is, annak ellenére, hogy továbbra is kellemetlennek találom a bekötött szemmel szerzett tapasztalatokat. Ez a feszélyezettség végig bennem volt az este során, de örülök, hogy végül túllendültem ezen, és sikerült bátorságot merítenem a többiek jókedvéből. Ismét megtapasztalhattam, hogy megerősíti az embert, ha mert egy kicsit kilépni a komfortzónájából, és kockáztat a kelleténél valamivel többet.

Következő alkalmunk december 6-án, valószínűleg nem húsvéti nyuszis témában lesz. Figyeld az 1/C oldalát, hogy le ne maradj!

Várunk!

 

 

 

 

A képek minősége összefügg a program lényegével. Ezúton is elnézést a sötétben készült rossz minősíégű képekért. –a szerk.

Szólj hozzá!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés