Sárgás világ Boris Vian tollából

Nem hiszem, hogy sokmindent lehetne hozzáfűzni Boris Vian Tajtékos napok című művéhez. Bár biztos van, aki tud. Én nem tudok és nem is akarok. Ha valaki kíváncsi miért, olvassa el elsőnek ezt a részletet, aztán az egész könyvet. De fordítva is lehet. 

Ez az angolnapástétom kitűnő – szólt Chick. -Kinek az ötlete volt?

A Nicolas-é – felelte Colin. – Mindennap megjelent a mosdójában egy angolna, mely a hideg vízvezetéken át érkezett.

Furcsa – mondta Chick. – Hogy lehet az?

Kidugta fejét, és kiürítette a fogkrémes tubust, mégpedig úgy, hogy megnyomta a fogával. Mivel Nicolas csakis ananászos amerikai fogkrémet használ, a hal megkívánta.

Hogy fogta meg? – kérdezte Chick.

Egy egész ananászt tett oda a tubus helyett. Amikor a hal lenyelte a fogkrémet, lement a torkán, és aztán visszahúzhatta a fejét, de az ananász után ez már nem ment: minél jobban húzta, fogai annál jobban belevájódtak a gyümölcsbe. Nicolas…

Colin abbahagyta.

Szóval, Nicolas? – kérdezte Chick.

Habozom, hogy megmondjam-e neked. Lehet, hogy elmegy tőle az étvágyad.

Rajta! – biztatta Chick. – Már nem vagyok nagyon éhes.

Nicolas éppen abban a pillanatban lépett be, és borotvapengével levágta a fejét. Aztán kinyitotta a csapot, és utánajött az egész angolna.

Ennyi az egész? – mondta Chick. – Adj még egy kis pástétomot. Remélem, hogy népes angolna família lakozik a csőben.

Nicolas megpróbálta málnaízű fogkrémmel is… – mondta Colin. – De, mondd csak, ki is az az Alise, akiről beszéltél neki?…

Most tanulmányozom éppen – felelte Chick. – Jean-Sol egyik előadásán találkoztam vele. Mindketten hason feküdtünk a katedra alatt, így ismertem meg.

Jó nő?

Nem tudom neked leírni – mondta Chick. – Csinos…

Aha!… – felelte Colin.

Nicolas jött be megint. A pulykát hozta.

Üljön már le velünk, Nicolas – mondta Colin.

Végül is, amint Chick mondta, szinte a családhoz tartozik.

Előbb gondoskodom az egerekről, ha az úr is helyesnek találja – felelte Nicolas. – Visszajövök, a pulyka fel van vágva… Itt van a mártás…

Majd meglátod – szólt Colin. – A mártás mangófagyümölcsből meg borókabogyóból kevert krémből készült: a krémet bevarrta borjúgöngyölegbe. Csak megnyomod, és úgy jön ki, mint a fogkrém a tubusból.

Isteni! – ujjongott Chick.

Nem vázolnád nekem, hogyan kerültél kapcsolatba a lánnyal?… – folytatta Colin.

Nos hát… – világosította fel Chick – megkérdeztem tőle, szereti-e Jean-Sol Partre-ot, mire azt mondta: gyűjti a műveit… Mire én azt mondtam: „Én is…” – és vice-versa… Mire a végén, éppen csakhogy megejtsek egy egzisztencialista kísérletet, azt mondtam neki: „Nagyon szeretem magát” – és ő azt felelte: „Ó!”

Szóval a kísérlet-nem sikerült – vélte Colin.

Nem – hagyta helyben Chick. – De mégsem hagyott ott. Mire azt mondtam: „Én erre megyek” – mire ő azt felelte: „Én nem” – majd hozzátette: „Én arra megyek.”

Fa-fa-fantasztikus! – állapította meg Colin.

Mire azt mondtam: „Én is” – folytatta Chick. És elmentem mindenüvé vele…

És mi lett a vége? – faggatta tovább Colin.

Há-át!… – mondta Chick. – Minthogy elérkezett a lefekvés ideje…

Colin majd megfulladt, és egy fél liter burgundit ivott, hogy összeszedje magát.

Holnap korcsolyázni megyek vele – mondta Chick. – Vasárnap lesz. Velünk jössz? Inkább délelőtt megyünk, amikor nincsenek sokan. Kicsit izgulok, mert rosszul korcsolyázom – tette hozzá –, de elbeszélgethetünk majd Partre-ról.

Én is megyek… – ígérte Colin. – Nicolas-val megyek… Hátha van még egy-két unokahúga…

Boris Vian: Tajtékos napok  (III. fejezet) 1963.

Fordította: Bajomi Lázár Endre 1969.

 

 

Szólj hozzá!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés