Simon Márton: J.A.

 

 

 

József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még az apámtól
lopott összegyűjtött verseidből tudom, bár azóta több könyvtár állományát is
kipakoltam belőled, hogy lányoknak ajándékozhassalak, ami nyilván nettó hülyeség volt,
de szerintem neked tetszett volna, mert egy sem érdemelte meg,
vagyis hát persze, mind megérdemelte, hidd el.

Az életet hiába hasonlítjuk bármihez, életem első honoráriumából vettem
egy piros cipőt, négy napig azt hittem, végre viszem valamire, 20 éves voltam.
Még azon a nyáron lecsöpögtettem zsírral, vegytisztítóba kellett volna vigyem,
de nem tudtam, mert nem volt másik cipőm, jó volt így is, sokáig hordtam,
úgy látszik mégis csak másért örültem neki.

Naponta háromszor megváltják a világot és 4 felolvasásra hívnak meg,
vagy 200 költőt ismerek, kb. negyedüktől idézni is tudnék,
átlagban négy és fél naponta kapok egy levelet különböző vadidegenektől –
vegyes érdeklődéseket újabb verseimről, alkalmanként a nemi szervemről -,
de ha nem állnék ki időről időre a színpadra, egy héten belül elfelejtenétek,
és nem sokkal később éhen is halnék.
Cserébe a 200 irodalmár ismerősöm erős 7 százaléka azt gondolja,
hogy megbolondultam és/vagy eladtam magam, igaz, ők már arra is ezt mondták, amikor először kezet fogtam Kukorelly Endrével. Ha ez így megy tovább, nem törődöm vélük.

Jó volna jegyet szerezni és elutazni önmagunkhoz,
hát ez tény, addig is jó esetben 3 naponta nézek tükörbe,
mert otthon nincs, csak a csajomnál van,
az arcom tehát az ő fürdőszobájában lakik, ez bizonyos.

Minden reggel hideg vízzel önti nyakon a gondolataim egy paródiává
degenerálódott ország összes rémhíre, olaszliszkától balatonöszödig,
a párhuzamos elmúltnyócévek a végtelenben találkoznak,
amikor először hallottam, hogy “simicskalajos”, azt hittem gúnynév.
Közben pedig időről időre kedélyesen elönti az utcákat a radikálisnak becézett valami,
akikhez képest mordor ork légiói
egy csapat meleg, francia történészprofesszor szerda esti bridzsköre.
Hát hogy maradjak így tiszta és ép?

A gyémántból jó meleg dalok nőnek, én nem akartam mást, csak zökkenőmentesen felnőni
aztán ez lett a vége, tűzoltó, esetleg, katona, mert a vadakat terelő juhász
valójában Orpheusz, az első költő, akinek a szavára a medvék is táncba kezdtek ugyan,
egy csapat megvadult nővel azonban ő sem bírt, se-perc alatt darabokra tépték –
és az ilyesmin még az sem segít, hogy kétszer is egész oldalon közölt az Élet és Irodalom.

Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak,
maga pedig csak heverészik, igen, kedves József Attila, maga,
aki 5 költőgenerációnak okozott azóta életfogytig tartó, halálos frusztrációt,
és örökre tönkretette az ingatlanárakat Balatonszárszón, maga, akinek a szavaival még akkor is zokogó, alultáplált kamaszfiúk fognak üldözni skizofrén, filmszakos eltésekért
lángoló gimnazistalányokat, amikor nekem már a porom se lesz meg, maga, aki miatt stabilan hittem, hogy 32 évesen kell meghalnom, a maradék diákhitelt meg majd
visszafizeti a Petőfi Irodalmi Múzeum. Heverésszen csak, hát édes istenem…

Mert még azt is magától tudom, hogy „igazi lelkünket”, az igazit, azt,
akárcsak az ünneplő ruhákat, gondosan őrizzük meg,
hogy tiszta legyen majd, az ünnepekre.

 

 

Szólj hozzá!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés