Szent Iván éjszakája

Sok minden kavarog a fejünkben, ha egyáltalán eszünkbe jut ez a nap, vagy jobban mondva, ez az éjszaka.

Ez itt a nyári napforduló, az év legrövidebb éjszakája – volt valaha – csak aztán sok naptárreform révén a csillagászati vonatkozás június 21, de ettől eltekintve minden maradt a régiben.

A Szent Iván éji tűzgyújtás valamiféle pogány maradvány a szokásaink közt (Ibn Ruszta még tűzimádóknak nevezett minket), ami a keresztyénségbe beleszövődve megmaradt. A tüzek feladata eredetileg az volt, hogy a sárkányokat elűzze a kutak környékéről – ez persze régen feledésbe merült a sárkányokkal együtt. Ezt leszámítva viszont rengeteg hiedelem megmaradt: a tűzgyújtás védelmet nyújt a köd, jégeső, dögvész ellen, a beleszórt füvek füstje gyógyítja a mellfájást, daganatot, kiűzi a bolhákat, míg a tűz átugrása szerelemvarázsló hatású.

Az ünnep egyébként Keresztelő János ünnepe, az ő tiszteletére történt a tűzgyújtás – állítólag. De akkor miért Szent Iván? Ez a szlávos verzió a János névre, furcsa, de így maradt meg.

És Shakespeare hogy jön ehhez? Hát csak úgy, hogy írt egy drámát Szent Iván éji álom címmel. (Olvassátok el!)