Tavaszüdvözlet

Ha csak egy napra is, de itt járt a tavasz.

Szél hátán suhant, végigsöpörte a Bartók Béla utat, megcirógatta a járókelők arcát, felborzolta frizurájukat, majd kacagva tovarepült. Kinyitotta a kabátokat, felkapta a szoknyákat, egyáltalában elég szemérmetlenül viselkedett. De kevesen morgolódtak miatta. Friss levegőt hozott az áporodott téli helyett, esővel permetezett, napsugárral szárított, kipucolta a város szennyét és az emberek rosszkedvét. Még a Duna vizét is megkavarta a bolond, olyannyira, hogy a vízállás majd’ egy métert emelkedett, de hát ki tudna haragudni a Tavaszra?

Hát volt aki haragudott. És haragja hatalmas volt. Az emberek másnap már készültek, hogy áhítattal a Tavasz elé vonuljanak, és tiszteletüket tegyék. Eltették a bundás csizmát, vékonyabb kabátot, kevesebb pulóvert vettek, a kesztyűt otthon hagyták és egy jó sétáról, az első kis virágok felfedezéséről és szerelemről ábrándoztak. De a Tél nem hagyta el olyan könnyen királyságát. A csalfa szél pedig megfordította gubáját, és másnap a Telet hordozta hátán. Hintaja zörgött és fagyos nyomot hagyott maga mögött. Éles tőrként döfödte a járókelők arcát, tüdejét, náthát osztott szórólap helyett… és a Tavasz visszamenekült a hegyek közé.

Kneipp Virág (2017)