A tokaji szőlőhegyen… ja nem, a Szent György-hegyin de hajnalig

Egy fesztivál van születőben. Vagyis, már megszületett és éppen járni tanul, legalább annyira, mint a Szent György-hegyen hajnalig című rendezvényre látogatók, akik borospohárral a kézben botorkálnak a sötétben pincéről pincére, amíg valahol meg nem köszönti őket a felkelő nap.

Múlt hétvégén debütált a Balaton-felvidék legújabb borfesztiválja. A Hegymagas (a hegy is magas, de ez most a falu neve) mellett található Szent György-hegyen egy egyéjszakás éjszakai túrával, borkóstolóval, tunkolt kenyérrel és valami egészen varázslatos közösségi élménnyel találkozhatunk a Szent György-hegyen hajnalig nevű fesztiválon. A pincék megnyitják kapuikat, a teraszokra kikerülnek az asztalok, fel-fel tűnnek zenészek és vidám borozó társaságok vesznek el és kerülnek meg a hegy oldalában.

Általános fesztivállapot hogy közösség alakul az együtt bulizókból, de általában ez máshol egy hét alatt történik. Szent-György hegyen reggelre már akkor is barátainkkal körülvéve, boraikat kóstolva találjuk magunkat, ha azt sem tudtuk hova indultunk. Talán a bor, talán a romantikus táj, talán hogy mégsem vagyunk mi annyira befeléforduló zárkózott depressziós nép, de páratlan élmény, ahogy egy idegenekből álló társaság hajnalra (persze ez azokra igaz, akik megvárják) egy igazi baráti csapattá alakul.

Ismételnem kell magam, Magyarország egy király hely…nyáron. A Balaton-felvidék meg mégjobb, főleg hajnalban.  🙂

De hogyan is jutunk el ehhez az áldott hajnali részegséghez és leszünk nagy ismeretlen -pincés- uraknak vendégei? A borkóstoláshoz pohár kell és bor. Szerencsére a pincéknél mind a kettő kapható. Persze aki hoz magával poharat megússza azt a macerát hogy vásárolnia kelljen (amit egyébként vissza lehet váltani), aki pedig bort hoz annak törjön le keze. Igaz, hogy a decire mért vagy üvegben kapható termelői borok mondjuk úgy „pesti árakon” vásárolhatók, de ez teljesen érthető, hiszen a rendezvény ingyenes. Hogyan is lehetne lezárni egy hegyet 🙂 A meglepően magas árak értékelésénél érdemes arra gondolni, hogy a belépő és az a rengeteg szervezői munka is benne van a poharunkban felfelé menő gyöngy mellett.

A balaton-felvidéki borokat pedig hadd ne próbáljuk meg most leírni… kóstoljátok inkább meg őket. Jók.

A főszervező Budavári Dóra ugyan röstellte, hogy nem tudtak elég kajával készülni, tekintettel arra hogy nem tudták hány vendégre számítsanak, de amíg volt kapható eledel, addig a pincék, pörköltöket, libazsíros kenyereket, ragukat kínáltak a borozó vendégeknek. Jövőre talán „borkorcsolya” gyanánt érdemes lehetne megsütni 100 kiló pogácsát és akkor annak sem kell csak szeszt vacsoráznia aki későn talál fel a hegyre. Egyébként a pilot alkalom ellenére a szervezők arról is gondoskodtak, hogy a központi pincéig buszjárattal fel és haza lehessen jutni.

Folytathatnánk pannonia dicséretét de végezetül csak annyit bárcsak minden hajnal a Szent György-hegyen köszöntene…

fotó: Mércz Patrik, Hernádi Tibor

1
Szólj hozzá!

avatar
1 Témák
0 Válaszok a témára
0 Követők
 
Legnépszerűbb hozzászólás
Legfelkapottabb téma
0 Hozzászólók
Tiszavirág, Szerelem - Tiszavirágzás 1/C-ben • 1/C Mostanában hozzászóltak
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
trackback

[…] is -ahhoz képest hogy rovarok-. Kedves olvasóink, lehet unjátok ezt hallani újra, de mégis, Magyarország egy király hely… nyáron. 🙂 Megállsz, hogy csobbanj egyet a Tiszában, erre hopp a világ 23 csodája zajlik éppen […]