Ulli

         Hangos szuszogásra ébredtem. Mintha harapófogóval ragadtak volna ki álmaiból. Lassan kinyitottam a szemem, és láttam, hogy egy kövérkés, szeplős arcú srác hajol rám, és rázogat.
– Ébredj, ébredj, hasadra süt a nap. – Kacagott hangosan. Még félálomban felültem, nem tudtam, ki keltett fel.

          Aztán rájöttem. Ulli volt az, a német házi feladataimból. Emlékszem törtfordításaimból ügyetlen cselekvéseire. Ulli mosogat. Ulli vasal. Ulli összetöri a poharakat. Ulli hoz egy üveg vizet. Ulli elesik. Ulli vidám. Ulli takarít. Ulli sétálni megy. Ulli eltöri a lábát. Ulli táncol. Ulli táncol az udvaron és énekli, hogy szerelmes. Valahogy mindig sajnáltam egy kicsit. Önzetlen volt, kihasználtak, és naivságával folyton bajba keverte magát. Igaz, a történetek végét sosem tudtam meg, a példamondatok nyitva hagyták a végkifejletet.

         Ő addig felpattant az ágyamról, és összevissza matatott a szobában. Fel volt pörögve. Mintha megivott volna vagy három kávét. Rázkódtak szőke hajtincsei a homlokán. Takarómba burkolózva néztem, ahogy kezébe vesz mindent a polcról, rácsodálkozik, majd visszateszi, rögtön másik után kap és elfelejti az előzőt. Nevettem szétszórt lelkesedésén.

            Te Ulli, hogy is kerülsz ide pontosan? – Kérdeztem. Nem teljesen értetettem a szituációt.
– Diákcsereprogrammal kerültem az agyadba pár hónapra. – Mondta vidáman. Kicsit megijedtem. Furcsa lesz ez az időszak így együtt, sóhajtoztam magamban. Mindig is érdekes személyiségnek tartottam Ullit, de tegyük hozzá, sosem álltunk túl közel egymáshoz.
– És most mit fogsz errefelé csinálni? Körülnézel a városban, megismerkedsz a környékkel, vagy esetleg kirándulsz egyet a közeli dombokon? – Reménykedtem.
– Á, dehogy, azokat a helyeket már mind ismerem. – Vigyorgott. – Inkább veled megyek. Megismerem, hogyan, kikkel élsz. Olyan érdekes így körülnézni egy másik ember életében! Tényleg, találkoztam a szüleiddel. Tök rendesek voltak, Főztek nekem teát, mondták: jó reggelt, kérdezték: hogy aludtam. Olyan aranyosak. Igen, szóval veled megyek. Mikor indulunk? – Nagyokat nyeltem. Tudtam, hogy nehéz napom lenne amúgy is. Hát még így Ullival. De hát nem volt mit tenni.

         Fáradtan kivánszorogtam a konyhába. Megreggeliztem. Szüleim mintha teljesen elfelejtették volna a tegnapi, éjszakába nyúló veszekedést, úgyhogy azonkívül, hogy Ulli kiborította a müzlijét, nem adódott semmi probléma.

         Mikor elindultunk, még alig kelt föl a nap. Olyan fél hét fele lehetett. Késésben voltam. Ulli meg ott ugrabugrált körülöttem összevissza. A világért sem sietett volna. Egy kicsit sem. Odahajolt minden virághoz, amit csak talált. Nem is tudtam, hogy ennyi nő itt errefelé. Megszagolgatta őket, néhányat le is szedett. Egy-egy csokor hóvirággal futkározott ide-oda, hiába mondtam neki, hogy a hóvirág az védett növény, és lehet, hogy nem kéne így büszkélkedni a szaggatásukkal, de mintha meg se hallott volna. Az eső cseperegni kezdett, és ő még hálát is adott ezért a takony időért, mert olyan frissítő, és mert olyan szépen csillognak a harmatcseppek az utcán. Komolyan, mintha részeg lett volna. Úszott a levegőben. Teleszívta tüdejét a koszos köddel, énekelte, hogy él.

         Aztán valahogy összefutottunk Annával. Anna egy kedves, barna hajú lány az évfolyamból. A legszebb lány a gimnáziumban. Akkor már vagy fél éve szerelmes voltam belé. Kicsit rosszul esett ez az egész. Ezen a reggelen nem voltam épp beszámítható állapotban, és ráadásul még Ulli is itt volt. Nem akartam, rossz benyomást kelteni. Ulli persze rögtön beszélgetni kezdett vele. Mindenről. A fákról, a napsütésről, a madarakról. Én meg ott kullogtam mögöttük. Cuppogtam a sárban, és irigykedtem, hogy nem én beszélgetek ott, pár lépéssel magam előtt, Annával. Aztán hirtelen Ulli szerelmet vallott. Szerelmet vallott Annának. Térdre borult előtte meg minden. Fogtam a fejem: Jaj, hogy csinálhat ekkora hülyeséget, csak pár perce ismeri. Hogy el fogja küldeni szegény szerencsétlent.

         Akkor hirtelen eltűnt Ulli. Csak Anna maradt ott, meg én. Fogtuk egymás kezét. Boldog voltam. Fura érzés.

Tamás Boldizsár (2016)