A Mammon
Hogyan szervezkedik a Mammon?
A tehetetlenség, az alacsonyrendűség és a középszerűség hármasegységében. És mindez feldíszítve néhány idejében megromlott tehetség naiv hiúságával, s mindez betetőzve az ártalmatlanná tett géniusz dárdára tűzött fejével.
A teória hozzá: „Teremtsünk embert és világot képünkre és hasonlatosságunkra, hogy mi legyünk mértéke és oka mindennek, ami létezik, abban, hogy létezik, és mindennek, ami nem létezik, abban, hogy nem létezik.”
A mammon a gazdaságcentrikusan közvéleménnyé kocsonyásodott középszer.
Ha az alacsonyrendűség, a tehetetlenség és középszerűség önmagukat és egymást istenítve szent szövetségre lépnek, így kiáltanak fel: Éljen az egyenlőség!
Ha Őt megszólítjuk: ez a legnagyobb öröm egy küszködő ember életében. Ha a mammont szólítjuk meg, elemzéseink útjain nevén nevezve őt: gyökerében támadtuk meg életét.
Állíts vagy tagadj,
adj elő vagy teremts csendet,
vezess vagy kövess,
mert a lehetséges harmadik eset a Szent Lélek ellen való bűn megbocsáthatatlan nyomorúsága.
A mammonnak, a véres-dilettáns caesarnak és írástudó lakájainak közös magatartása, hogy a megkötözött igazságnak teszik fel a kérdést: „Mi az igazság?”
Mi a mammon uralkodó tanítása?
A semlegesség.
Mi van minden semlegesség mögött?
A hazugság, a kizsákmányolás és erőszak hármas-szövetsége. Futás Isten elől: a semmiből a semmin keresztül a semmibe.
„Ne lopj!”: ennek az isteni tilalomnak életparanccsá alakításából élnek a parazita-epigonizmus írástudó ötödik hadosztályai.
Ezek azok az intellektuális tömegek, melyek önmagukat preparálják rabszolgaságra.
Lakáj-értékskála, avagy a mammon és semleges középszer egyenlőség-tanítása: J. W. Goethe mint költő, X. Y. mint bankár igen tehetségesek, életrajzíróik esetleg kiderítették, hogy mindketten szenvedtek tyúkszemeiktől és náthaláztól. A szigorú egyenlőség-tanítással szemben csak annyit engednek meg a végső esetben, hogy elismerik: X. Y. bankár reálisabb és gazdagabb lelki életet élt, de azért Goethe is tehetséges és Goethe is ember. „Éljen az egyenlőség!” Vigyázz, hogy ki mondja!
Tragigroteszk: tanítani akarni a tanítani akarókat.
Kik tanítanak? a hit hitetlen számkivetettjei s a tudás tudatlan megfélemlítettjei. Tanítják egymást, idegen tollakkal ékeskedve, a Bábel és pokol ízeire.
Mindenki tanít. Vagy ha pillanatnyilag nem is veszi a fáradtságot hozzá, követeli tanításra való jogának feltétlen tiszteletben tartását.
Tények tudomásulvételét és feldolgozását, a tanulást és tudást megvetik. Megvetését egyik cselekedetével és nemtörődömségével, a másik bizalmas vagy nyilvános szavaival is hirdeti.
Ha a tudatlan tanítani s a beteg gyógyítani akar, akkor nincsen meg a gyógyuláshoz való akarat. A gyógyulás megrázkódtatásaitól való félelem erősebbnek bizonyul a betegség szenvedéseinél. Bizonyos betegségekhez hozzátartozik a betegséghez való ragaszkodás, a gyógyulással szemben a betegséghez, a betegség profitjához való akarat. Élni nem muszáj, hajózni muszáj. Úgy is fordíthatjuk: élni nem muszáj, gyógyítani muszáj. Tehát a betegséghez való akaratot kell mindenek előtt gyógyítani! – Ehhez tudnunk kell, hol vannak az akarat betegségének a gyökerei.
Szabó Lajos írásaiból
