Zavaró körülmények, avagy a szilárd elhatározások szilárdsága

A kanapén ülök. Olyan furcsa érzésem van, afféle nyomott, ideges vidámság. Felhúzom a pisztolyt, aztán magam felé fordítom. A cső hidegen mered rám, kicsit remeg az ujjam a ravaszon. A konyhában szól a rádió, csak most ütötte meg a fülem. Kimegyek, lekapcsolom, ne fogyassza az áramot fölöslegesen. Visszaülök előbbi helyemre, újra felemelem a pisztolyt az asztalról. Sóhajtok egyet, aztán megcsörren a telefon. Úgy tűnik, ma már megdögleni sem lehet nyugodtan-dörmögöm magamban, de azért kimegyek, felveszem. Van-e porszívóm? Van. Mióta van meg? Pár éve-felelem. Akkor biztosan vennem kéne újat. Hatalmas leárazások vannak most, mindenképpen rendeljek egyet. Jól működik a régi is-mondom. De az új még sokkal jobb. Cserélhető speciális fejek, nagy szívóerő, egyedülálló technológiának köszönhetően a leghalkabb a piacon. De én most öngyilkos leszek. Öngyilkos? Az sem akadály, rendelje egy közeli hozzátartozójának, vagy esetleg barátjának. Igazán szép gesztus az eltávozás előtt utoljára még tenni valami jót. Köszönöm, még gondolkodok a dolgon. Hívja vissza a számot, ha már tudja, hogy milyentípust akar.  Feltétlenül, viszont hallás!

Újra a kanapén ülök. Magam felé fordítom a pisztolyt, a cső hidegen mered rám, és persze az ujjam is kicsit remeg (a ravaszon). Halántékomhoz emelem a fegyvert. Tragikus pillanat. Néma csend van, csak egy légy zümmög a nappali dupla ablakán. Nekikoccan néhányszor az üvegnek, aztán megunja, felszáll, inkább körberepüli a csillárt két-háromszor, aztán kirepül a konyhába. Most már teljes a csend. Aztán meghúzom a ravaszt. Furcsa, nem éreztem semmit. Lassan kinyitom a szemem, amit a halálom pillanatában becsuktam. Mintha csak a nappalimban ülnék, ugyanaz a szőnyeg, ugyanaz a tapéta, ugyanaz a csillár. Egy gondolat homályos körvonalai sejlenek fel agyamban, aztán persze bevillan a megoldás is. Elfelejtettem megtölteni a pisztolyt…

Semmi baj, fő a higgadtság. Még mindig itt vagyok, de már nem sokáig. Kiveszem a fiókból a tárat, betöltöm. Nem jó ez a feszélyező csend, minden lépésem visszhangzik. Visszakapcsolom a rádiót, újra elhelyezkedem a kényelmes, ugyanakkor elegáns magamat-főbe-lövöm pozícióba a pamlagon. Egy pillanat kérdése és meghúzom a ravaszt. Sport hírek vannak épp. Mi, rosszul hallok? Nyert a Mezőkövesd! Végre nyert! Francba az öngyilkossággal, a pisztolyt szépen visszarakom a fiókba, kimegyek a hűtőhöz. Jól esne most egy hideg sör, de csak húsz deka párizsi fonnyadozik az alsó polcon, papírba csomagolva. Sebaj, az is jó lesz most. Kimegyek a konyhába falatozni, közben azon gondolkodom nem kéne-e vennem egy új porszívót.

Írta: Papp Gergő (2017)

Szólj hozzá!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés