Elspájzoltuk a nyarat Nagykovácsiban

Mi is az a spájz? Ez a picit szűkös, ám annál családiasabb tér sokunkban nosztalgiát idéz. Illatok,
finomságok és emlékek kapcsolnak minket a kis kamrához. A múlt hétvégén viszont három barát
kezdeményezésére új fogalommá vált a spájz.

Ilyen volt a 0. Spájz fesztivál – Radics Jakab beszámolója

Megnyitó a naplementében – fotó:Gábriel András

A spájz továbbra is az a hely maradt, ahol otthon érezhetjük magunkat, vagy meleg szívvel gondolhatunk a nagymamára, de túlnőtte magát a négy fal keretein. A 0. Spájz fesztiválon mind méltó búcsút vehettünk a nyártól. A szeptember 18-ától 20-áig tartó eseménysorozattal neves fellépők, kortárs irodalmi jelenségek és fiatal színészek fordulhattak meg az éléskamránkban.

Ennek a budapesti romkocsmában megszületett ötletnek Nagykovácsi adott otthont. Itt még
utoljára táncolhatott egyet a közönség olyan fellépők szabadtéri koncertjein, mint a Carson Coma,
a Ferenczi György és a Rackajam, vagy az Aurevoir.

Színpadon a Carson Coma – fotó:Gábriel András

A fiatal, de lelkes szervezők szentimentalizmusát mutatja, hogy a fesztivál megnyitóját pontosan a
naplementéhez igazították, tökéletes látképpel a környező hegyekre. A kulturális hajcihő
szimbóluma egy hatalmas, zománcozott bödön, régiesebb nevén vindő volt.

Vindő – fotó: Alex Rossi

A koncertek helyszínéül A Nagy Kohó szolgált, ahol minden apró dekorációnak és bútordarabnak
saját története van. Ilyen vintage környezetben tomboltunk a magyar folkzene legjavára, de
ugyanezt az életérzést képviselte a kora délutáni programoknak otthont adó öreg kertes ház.
Diafilm vetítéssel és kreatív foglalkozásokkal töltöttük az időt. Új életet leheltünk a patinás konyhai
eszközökbe, valamint egyedi arcmaszkot vagy vászontáskát készíthettünk.

A helyi összefogásnak és ígéretes előadóknak köszönhetően a zenei kultúra mellett a
színművészet is helyet kapott a spájz polcain. A vendégek egy Csáth Géza adaptációval és egy
monodrámával lettek gazdagabbak, amely egy kortárs költőnk, Peer Krisztián életét dolgozta fel.

Miben különbözött a Spájz egy összművészeti eseménysorozattól?

Itt is megfordultak egyedi értéket teremtő művészek, valamint a táncház sem maradt el. A szervezők viszont egy ennél kedvesebb dologra vállalkoztak.

Táncház a PásztorHórával – fotó: Kollab photo

Spájzoljuk el a nyarat! Így szólt a fesztivál jeligéje. Méltó emléket állítani ennek az évszaknak
többet jelent, mint színpadot biztosítani a népszerű zenekaroknak. A nyarat a személyes
élményeink tették különlegessé. A családias hangulatú fesztiválon ezekre a pillanatokra is
visszatekintettünk.

A nyár befőttbe zárása – fotó: Suba-Faluvégi Zsófia

Egy túravezető segítségével csendes éjféli sétát tettünk Nagy-Szénásra, nappal pedig a Hét-lyuk
zsombolyhoz kirándultunk. Egy délutáni program keretében összegyűjtöttük azokat a kincseket, amik a saját nyarunkra emlékeztettek. Ezekből a személyes mementókból befőttet készítettünk,
hogy elkísérjenek minket az őszi szürkeségben.

fotó: Gábriel András

Ilyen volt a Spájz fesztivál. Így történt, hogy a nyár utolsó sugarai mellé elspájzoltuk Csáth Gézát,
Nagykovácsi természeti kincseit, és Fekete Giorgio bajuszát. Nem csak egy kedves rendezvény,
hanem egy nagyszerű hagyomány született az éléskamrában.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük